Múlt hétvégén volt fenn nálunk a nagyobbik testvérem Pesten. Aki ismer annak ez kicsit furcsa lehet, mivel nem volt közismert, hogy van testvérem, pontosabban kettő is! Igazából csak nemrégiben vettem fel a kapcsolatot velük, de ez egy másik történet. A történet most nem erről szól.

Mivel messzi vidékről utazott fel hozzánk, gondoltam elviszem A Nagyvárosba nézelődni, világot látni. Így kerültünk egy túristák által meglehetősen felkapott helyre, ahonnan többekközt szép kilátás is nyílik a városra.

Ahogy a mindenféle nyelven beszélő etnikumok közt sétáltunk, furcsa akcentus ütötte meg a fülemet és egy kisebbfajta tömörülést vettünk észre a hang irányában. Kíváncsi ember ilyenkor közelebb megy, mi sem tettünk másképpen. A hang forrássa ránézésre “helyi” volt és egy rögtönzött kis pódiumon “itt a piros, hol a pirost” játszott. Azon most ne akadjunk fel, hogy legjobb tudomásom szerint ez illegális tevékenység és mint olyan, szigorúan büntetendő! Nos hősünk külföldi szókincse volt ami megütötte a fülönket, ami két három szónál nem nagyon volt több és az is kimerült a “dissz izz dissz, dissz, disssz, disszizzz, nó fottóóó, pléjj” szavakban.

Mivel ilyet utoljára akkor láttam utcán élőben amikor még Kossuth volt a papír 100 forintoson, meglepődve láttuk, hogy szinte másodpercek alatt cserélnek gazdát az 50 eurósok (~14k HUF), tízezresek és a 200 dollárok (~37k HUF). Kicsit sántított, hogy emlékeim szerint a 100 dolláros címletet ritkán használják, de hát ne akadjunk fel ilyen apróságokon. A megdöbbenést a nagy pénzek és az időnként átlátszónak tűnő játékmenet okozta. Több alkalommal is úgy tűnt, hogy a játékvezető szándékosan láttatja, hogy hol a piros. Persze mint bámészkodó túristát engem is próbált beszervezni, de én nem hagytam magam! Idővel otthagytuk a tömörülést és más látványosságok után néztünk. Ezen elhatározásunknak köszönhetően láthattunk még saját levében fetrengő hajléktalant, 700 forintos üveges Borsodit és BKV-n tülekedő tömeget. Testvéremnek egy életre elment a kedve a fővárostól, amit persze megértek.

Pár nappal később eszembejutott az utcai szerencsejátékos miközben a látottakról meséltem valakinek és hirtelen ráeszméltem. Akik az 50 eurósokat és 100 dollárosokat dobták be, beavatott segítők voltak és színjáték volt az egész! A könnyen befolyásolható túrista ezt a tényt úgysem veszi észre, csak azt, hogy látszólag milyen könnyen lehet nagy pénzeket nyerni és szépen be is szívják amikor bepakolják a tízeseket, majd hírtelen profivá válik a játékvezető és máris bukták a pénzt! Amikor pedig az ott tébláboló áltúristák beszórják az 50 eurósókat meg a 100 dollárosokat, akkor azokat meg rögtön visszanyerik. Mivel bámulatosan gyors kézmozdulatokkal cserélnek gazdát a bankjegyek, a figyelmetlen embert könnyen átverik. Nem titok, élveztem a felismerést, és büszke voltam magamra, hogy nem dőltem be nekik. De a felismerés így is csak pár nap múlva jött!

Hihetetlen, hogy milyen csürhe emberek léteznek. Sőt, még hihetetlenebb, hogy az emberek nagy részéből még az egészséges szkepticizmus is hiányzik, és amíg ezzel nem rendelkeznek, mindig lesz valaki aki ezeket az embereket kihasználja! Hihetetlen!

Elöljáróban.

Mivel az ételfutár hamarabb érkezik mint ahogy én érnék be a munkahelyemre, ezért előző nap szoktam a portán hagyni pénzt, borítékban a titkárnőnél fedezetként, aki reggel rendezi a cehhet. Ez bevett szokás volt… eddig!

Szóval ott tartottam, hogy “kicsinyes vagyok”! Legalábbis a kedves titkárnő szerint, mivel szólni mertem, hogy az ételfutár öt forinttal kevesebbet adott vissza. Elsőnek a futárt mentegette, hogy ismeri és megbízható, biztos nem akar engem öt forinttal meglopni! Miután közöltem vele, hogy nem az öt forintról van szó, hanem elvi kérdés, hogy visszaadja-e azt ami nekem jár, vagy pedig önkéntesen zsebre teszti jattként,  “5 forintért úgyse fognak reklamálni” alapon. Ekkor volt kedves közölni velem, hogy “Milyen kicsinyes dolog már öt forinton izélni?!” Majd olyan öt perc múlva utánam topogott a konyhába és mosolyogva le**ta elém az öt forintot az asztalra. “Itt van az öt forintod!”

Miután számon kértem a történteket, közölte, hogy nem kötelessége a kajámmal foglalkoznia, ha nem tetszik valami akkor elballaghatok. Hát ez kicsit kiverte a biztosítékot! Pedig engem nem könnyű felidegesíteni. Innentől kezdve nem akartam száj karatézni úgyhogy otthagytam a fenébe!

Konklúzió?

Ha kicsit “lopunk” az nem lopás? Ha észreveszem és jelzem, akkor még én érezzem kellemetlenül magam?! Elfogadom, ha a futár azt az üzenete hagyja, hogy nem volt nála apró és másnap hozza az elmaradást. De nem fogja, nem is tette! Innentől kezdve részemről ez lopás. Az meg, hogy a titkárnő vigyorogva lenéz engem és kicsinyesnek titulál mert számon kértem az 5Ft sorsát, nem rólam mond véleményt!

Ezt követően két lehetőségem adódik:

1. Hajszálra pontos összeget hagyok a portán, bár ez nem mindig sikerül.
2. Amely napokon fizetnem kell, bemegyek jóval korábban és bevárom a futárt személyesen. Természetesen amennyivel korábban jöttem, annyival korábban is megyek haza! Kíváncsi vagyok a munkáltatóm mit szól hozzá?

Nem vagyok hajlandó tovább bonyolítani a dolgot. A titkárnő meg le van ejtve!

Pár hónapja láttam egy öltönyös, jól öltözött, jól szituált férfit aki egy hasonlóan jól öltözött hölggyel beszélgetett amikor elé állt az ellenőr a szokásos “jegyeket, bérleteket” felszólítással.  Emberünk látványosan felmérte a következő megállóig hátralévő 100 méteres utat, ahova körülbelül 30 másodperc alatt  elér a villamos, majd időt húzva szemrebbenés nélkül közölte az ellenőrrel, hogy az ő a jegyét már a metróban megmutatta egy kollégájának (villamoson voltunk) és, hogy miért zaklatja őt ezzel, mit képzel magáról? Villamos beért a megállóba, emberünk utolsó szó gyanánt még elküldte az ellenőrt “továbbképzésre” majd leszállt. Nem hiszem el, hogy a megjelenése (öltöny, ékszerek) alapján nem engedhetné meg magának, hogy megveszi a jegyet vagy bérletet, arról már nem is beszélve, hogy a munkáltatók jelentős része egyébként is téríti az útiköltséget, de neki ez is derogált, sőt amikor számon kérték, akkor még neki áll feljebb! Hihetetlen!

Amit meg a fenti BKV-s cikkben is említenek, az meg higyjétek el, egyszerűen nevetséges. Láttam már én is olyat, hogy megjelent az ellenőr és az utasok egy része szépen lassan elkezdett a távolabbi ajtó felé húzódni, majd a megállóba érve szinte egymást taposva “lemenekülni” a közlekedési eszközről. Ilyenkor persze mi történik? 2-3 perc és úgyis jön a következő járat, amin gyakorlatilag nem lesz ellenőr és ők meg röhögve megállapítják, hogy milyen ügyesen voltak. Patkányok a süllyedő hajón. Nevetséges!

Arra jó volt, hogy megtapasztaljam mire is jó egy ekkora teleobjektív. Láttam azóta az új tulaj által készített képeket, szerencsére neki jobban bejött az objektív! Szebb képeket lő vele mint én

Volt még elfekvőben egy stabi nélküli 18-55mm kitobim is, azt is eladtam és ráléptem az új objektívre spórolás útjára

Első lépésként, na persze nem ennyi idő alatt míg ezt leírtam, kiválasztottam a leendő áldozatot, ami egy Canon 70-300 IS USM lesz,  mert a gyors fókuszálás (USM) és a hosszab záridőnél is élesebb (IS) képek azok amelyek nekem kellenek Viszont az ára eléggé magas ezért úgy döntöttem használtan próbálok beszerezni egyet, amiből viszont egy darabot sem találtam. Úgyhogy ez  a project kicsit parkolópályára került egy időre.

Viszont így eléggé elszegényedtem fókusztáv tekintetében, figyelembevéve,  hogy maradt egy 18-55 IS kitobi meg egy fix 50-es, amit igaz, hogy nagyon szeretek, de telének nem mondanám

Ekkor követtem el azt a “hibát” hogy utánanéztem, melyek a legnépszerűbb objektívek a hobbi kategóriában Így bukkantam erre és erre Igen, tisztába vagyok vele, hogy ez nem az amit eredetileg kinéztem, de előbb utóbb úgyis lecseréltem volna a kitobit.

A hétvégén találtam is egy eladó példányt, igaz kicsit magas áron, de cserébe ránézésre alig használt, nagyon jó állapotban lévő darabról van szó és kaptam hozzá még négy darab szűrőt (UV-, Cirkó-, Csillag- és egy ND4-es), ami így összességében, pláne ha figyelembevesszük a 72mm-s szűrők árait, egészen jó vételnek tartok.

Úgy tervezem, hogy ha sikerül beszerezni majd a Canon telét, akkor gyakorlatilag kettő objektívvel egész szép átfogást érhetek el (17-300), pláne, hogy a 17-70 egy “igazi” utazó zoom most nekem Nah megyek is és lövök pár képet

Jó ötletnek tartottam, hogy a felöltött képeinket a többi felhasználó értékelheti, bírálhatja és javalatot tehet ha úgy látja abból tanulhatunk. A kreditgyüjtögetés is jó dolognak tűnt hiszen ha valamiből kevés van, akkor kétszeri is meggondolja az ember, hogy mit tölt fel. Ezt tovább nem is cifráznám.

Akkor miben is csalódtam? A lekezelő hangnemben megírt moderátori válaszokban. Volt, hogy közölték velem egy általam feltöltött kép moderálásakor – ez kell ugye ahhoz, hogy megjelenhessen az oldalon – hogy jobban tenném ha visszamennék a kaptafához és valami értékelhetőt mutatnék fel, mert ez nem üti meg a mércét. Addig jobban teszem ha nem próbálkozom (lásd 3,6-os szabály).

A második dolog tegnap történt. Gondoltam attól függetlenül, hogy csak gyenge képet tudtam produkálni, attól még mások képei közt nézelődhetek és elolvashatom az ő képeikre adott értékeléseket, abból is tanulhatok. De ez nem egészen így megy. Hogy megnézhesd mások válaszait, kötelező előbb értékelned, vagy elállhatsz az értékeléstől, de akkor a továbbiakban nem lesz lehetőséged rá, ezáltal is rákényszerítik a felhasználóra, hogy értékeljen. Ezzel semmi gond. Az összes kép amit megnézek, nekem tetszik valamiért, tehát logikusan írok rá valamit ami azért mégsem egy “nesze semmi fogd meg jól”. Kiderült, hogy az általam adott értékelés értelmezése igencsak szubjektív. Amit én pozitív értékelésnek tartottam, az a moderátor szerint szintén nem ütötte meg a mércét.  (Szép képet, pláne ha nem találok benne kivetnivalót minek fikázzak, de tényleg?) Cserébe kaptam egy, “A semmitmondó értékelésekből nem tanul a fotós” kritikát, majd némi kreditlevonást büntiként. Kérdem én, egy fotós csak abból tanulhat ha a képén lévő kivetni valókat kiemelik? Ha azt mondják “te figy, tetszenek a színek a képeden, szerintem háttérképnek való”, abból nem tanul, mert csak az egóját növelem. Nem ironikus? Persze tudom, ha nem tetszik itt, el lehet menni innen! Nem! Nem tartunk még ott!

Eladó egy használt Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 objektív.
Első hátsó kupak megvan hozzá.

Garancia nincs rá, de természetesen ki lehet próbálni.

ELADVA

• Egy nap 24 óra, egy ládában 24 sör… EZ NEM LEHET VÉLETLEN!
• Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása…
• A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.
• Addig amíg a főnököm úgy tesz, mintha jól megfizetne, addig én is úgy teszek mintha jól dolgoznék.
• Jelentkezz a sakkszövetségnél, mert elveszett egy sötét paraszt…
• A lajhár hozzád képest kapkodó idegbeteg.

Barátnőmnek egy külön bölcsesség

• A borosta nem szúr. Csak tudni kell a megfelelő oldalára születni.

Hősünk a boltban állított meg minden járókelő embert, hogy olvassa már el neki az adott árú árát mert nem tud olvasni. Nem nem tudja elolvasni az árat – sajnos idősebb embereknél előfordulhat – hanem nem tud olvasni és ez szinte büszkén adta elő!  Egyébként, ha sikerült valakit leszólítani, akkor lepakoltatta vele a fél polcot.

Mielőtt még félreértenek, ha engem szólított volna le, én is szívesen segítettem volna neki, mert ebből nem csinálok gondot és nem is fogok. A tanulni hajlandóság hiánya miatt rökönyödtem meg! Vagy ezen ne is legyek meglepődve?

Hardver:

• LCD: 15,4″ WXGA (1280×800) Color Shine
• CPU: 1,6GHz, AMD Turion64 X2 TL 52 Processzor 1MB L2
• RAM: 2×1024 DDR-II (667MHz), max. 2GB-ig
• HDD: 100GB 5400 PATA
• ODD: DVD Super.Multi
• WLAN: Broadcom BCM4318 (802.11b/g) b43 modullal megy
• WebKam.: Syntek 1,3MPixel
• BlueTooth: van
• VGA: nVidia GeForce GO6100 integrált.
• Chipset: nVidia nForce 430
• Kártyaolvasó: 4 az 1-ben SD/MMC/MS/MS PRO (realtek)
• Interfész: 4 x USB, 1 x VGA, 1 x S-Video, 1 x IEEE1394, 1 x modem ˙(RJ11), 1 x Ethernet (RJ45), 1 x mikrofon bemenet, 1 x fejhallgató kimenet, 1 x vonalbemenet, 1 x PCMCIA Type II
• LAN: Realtek R8168B gigabit
• Akkumulátor: 8 cellás, 4400mAh
• AC-Adapter: Output: 19 V DC, 3.42 A, 65W
• Méret/tömeg: 354 x 284 x 35.2 mm / 2,8 kg

Tudnivalók:

• használt, 2009.03.30-ig érvényes garanciával
• 2.6.26 kernel óta az utolsó csavarig supported
• a gyári memória bővítve lett 2×1GB DDR2 667Mhz-re
• egy-két apró karcolás van a borításon, nem zavaró
• hibátlan, működőképes állapot, egyszem gépem volt, vigyáztam rá
• aksi 3,5 órát simán visz
• hordtáskát adok hozzá
• grátiszként adok hozzá egy 64bites telepített Gentoo-t is

Hasznos linkek:

• Gentoo Wiki – Asus A6M (Q074)
• Linux on laptops

Irányár: 99.900 Ft

Kérésre lspci, lsusb, dmesg, dmidecode kimenetet adok

Termőföldet bérelnének Magyarországon az Perzsa-öböl menti államok, cserébe olajat szállítanának nekünk. Az “olajért élelmiszer” program hamarosan beindulhat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint, aki a Közel-Keleten tárgyal. Katar és Omán kész cseppfolyós gázt is szállítani – írja a Népszabadság. Magyarország a gázválság után alternatív földgázforrásokat keres.

Gyurcsány szerint 20-30 százalékkal kerülne többe a cseppfolyós gáz, de az idei gázkrízis nyomán kitűnik, hogy megéri alternatív forrásokkal rendelkezni.

Irónia bekapcsol!
Tehát ha jól értettem? A magyar mezőgazdaság szárnyal, recesszió idején is túltermelésünk van, itthon minden polc a magyar termékektől roskadozik, de annyira, hogy még a közel keletet is etetni tudjuk belőle. És ez annyira megérné nekünk, hogy szó nélkül fizetni tudjuk a 20-30% többletet mivel már államadósságunk úgy sincs és a munkanélküliség is csökkenőben van… így recesszió idején.

Irónia kikapcsol!
Segítek! A varászszó: alternatív, megújuló energiaforrás. Elég csak átlépni a határon – nyugat fele tuti, hogy működő rendszereket lássunk. Itt mi akadálya van?

UI.: igen, direkt írtam pontos jével…