Hihetetlen, hogy a magyar embereknek milyen mentalitásuk van?! A minap olvastam egy BKV-s sztorit, amiről eszembe jutott, hogy ilyet láttam már én is és nem is egyszer.
Ennél találóbb címet ki se találhattam volna, vagy legalábbis sokatmondóbbat. A gondolat, hogy írjak róla se most pattant ki a fejemből csak vártam az utolsó eseményre, amely végül tegnap következett be. Bár ezt az eseményt nem láttam előre 
A címben említett három dolgot így jellemezném röviden. Az első döbbenetes, a második rémisztő, a harmadik pedig mondhatni kellemes.
A kamuvakok.
Tudom ilyen szó nincs, sem pedig fogalom mégis nem egyet láttam szétszórva a városban. Azokról a ránézésre jól szituált emberekről van szó akik “beöltöznek” vak embernek, kihasználják az emberek jóhiszeműségét, majd ki jól végezte dolgát tovább állnak. Például valamelyik nap a Thököly útnál ijedten néztem, ahogy egy fekete szemüveges, fehér botos ember lelép a villamosról és elindul a forgalmas úttest fele, ahol is szépen vállára kapta a botot, mint székely bácsi a kapát és átsietett az úttesten. Vagy például piros 7-es megállójában áll egy szintén fehér botos ember, aki jól láthatóan bámészkodik jobbra balra, majd hogy megérkezett a busz, szemére tolta a szemüveget és szépen botorkálva megindult a busz felé, ahol persze rögtön hellyel kínálták. Ez csak két eset volt amire visszaemlékszem, de mások is mondták már, hogy találkoztak ilyennel. Ott van a fejemben a marha nagy kérdőjel, hogy erre vajon miért van szükség, mert ránézésre mint ahogy említettem már ránézésre jól szituált emberekről van szó, nem koldulnak, nem szorulnak rá más segítségére, mégis így cselekednek. Nem csodálkoznék ezek után azon, ha az “egészséges” utasoknak ebből elegük lenne és minden “fehér botos” embertől megvonnák a segítő kezüket, beleértve sajnos azokat is, akiok ténylegesen rászorulnának arra a kézre.
A kapucnis rémisztgetők.
Na ez is egy furcsa emberfajta. Azért hívom rémisztgetőnek, mert szimplán azok. A tünetek. Férfiak, opcionálisan napszemüveget viselnek vagy valamilyen szemüveget, a lényeg, hogy ne lehessen a szemüket látni. Fejükön teljesen felhúzott kapucni, hogy oldalról se lehessen látni semmit az arcukból, továbbá a fejüket is teljesen leszegve hordják hogy teljes legyen a vágyott anonimitás. Miért rémisztő? Mert ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy ez most valami sorozat gyilkos, bankrabló, szatír akármicsoda akit köröznek és nem akarja, hogy felismerjék, vagy ez egy újfajta trendi mivel nap mint nap látok ilyeneket az aluljárókban, BKV-n, egyéb helyszíneken. Furcsa mindenesetre.
A figyelmes lány esete.
A figyelmes lány nem más, mint aki átadta a helyét nekem a tömött villamoson. A helyzet kicsit ciki volt, de úgy voltam vele, hogy neki se legyen kellemetlen, hogy magyarázkodok, így inkább elfogadtam. Jólesett a figyelmessége. Barátnőm is ott volt, fülig ért a szája a mosolytól
To be continued.
Ma olyat láttam, de olyat, hogy ezt le kell írnom. Metróban mozgólépcsőn egy fazon felvett a mozgólépcsőről egy marék “huzat fújta” újságpapírt és az első kukába kidobta. Akkora élmény volt Remélem vannak még ilyen emberek.
Apró kiegészítés a pesti léthez. Igazából csak nekem emlékeztető, hogy ne felejtsem el, hogy a “számla” az nem feltétlen csak mezei számla, hanem létezik áfás verziója is, és legközelebb ha bérletet veszek 2 heti kaja áráért, akkor ÁFÁS számlát kérjek! Váááá :@
Jah és még valami szintén emlékeztetőbe. Ha valamit nem tudok megjegyezni azt időben írjam le, mert elfelejtem és megint furikázhatok haza meg vissza potyára. Amivel nem az a baj, hogy hazamegyek, mert azért 3 hét után jólesett a saját ágyamban aludni, de a koránkelés és az utazgatás jelen esetben kellemetlen mellékhatás volt 
Remélem a hétvége jobb lesz
Mondhatom csodálatos. Ennyire elb@szott menetrendet mint az új MÁV menetrendek még nem láttam. Nézzük az alapvető “újdonságokat”. Nincs várakozás csatlakozásra! A kedves utasnak ne járjon a szája ha lekési a csatlakozást, mert úgy is óránként járnak a vonatok, 1 órát meg bárki bír várni a következő vonatra, akár hóban fagyban is, szóval teljesen felesleges csatlakozásokra várni. Ezt a csodát hívják “ütemes menetrendnek”! Thx.
Második forduló, gyakorlati példa. Gondolom elég sok ember van úgy, hogy az ország keleti feléből utazna például a Keleti-pályaudvarra ahonnan menne tovább a nyugati országrészbe és vice versa. Namost a Győr felől érkező gyorsvonat menetrend szerint óra 18-ra esik be a keletibe (gyakorlatban mindig később), ahonnan a Záhony felé menő gyorsvonat óra 15-kor már elment úgyis, de no para, hiszen csak egy órát kell várni, illetve ha nem lenne vonat egy órán belül, akkor a hátralévő időt elüthetjük azzal, hogy átsétálunk a Nyugati-pályaudvarra vagy kisétálunk Zuglóba. Természetesen ez megkerülhető ha az ismerd-meg-hazád-minden-vasúti-megállóját interbokor személyvonattal megyünk a Délibe és onnan tömegközlekedünk a hátralévő közel egy, másfél órában egy tetszőlegesen választott pályaudvarra.
Miért nem lehetett volna ezeket a vonatokat úgy időzíteni, hogy mondjuk beesik egy vonat a keletibe, ahonnan mondjuk a kényelmes – értsd tömegen átverekedős – tempóban átsétálunk a másik vágányra, ahonnan tegyük fel 20 perc múlva megy egy gyorsvonat Záhony fele, vagy mondjuk 35-45 perc múlva a Nyugatiból? A jelenlegi helyzet annyit jelent a gyakorlatban, hogy vagy esélytelen futni a csatlakozás után egyszerűen azért mert nincs, vagy szép kényelmesen megvárhatjuk a következő vonatunkat. De lehet, hogy ezt csak azért találták ki, hogy az utasok érdekében csökkentsék a rohanással járó stresszt. Lehet örülnünk kellene inkább? Nembaj igazából csak egy év kell aztán hozzá szokunk ehhez, utána meg úgyis új menetrend lesz megint. 
Hehe. Kezdek hozzászokni ezekhez az évekkel kezdődő bejegyzésekhez. Pedig jelen esetben csak annyiról van szó, hogy ma lettem negyedszázados. Azt hiszem ilyenkor szokták azt mondani, hogy 25 után már csak öregszünk?
Ezt a napot is azért sikerült “emlékezetessé” tenni. Kifejezetten örülök, hogy az életnek van humorérzéke. Mai nap ugyanis sikerült teljesíteni a lehetetlent, pontosabban rögtön kettőt is! Az egyik az volt, hogy hosszú “imátkozások” közepette -majdnem lepergett a 25 év- végigszenvedtem a Batthyány-Kaszásdűlő távot melóba menet, ahonnan is az utolsó előtti pillanatban, szapora futással beestem egy kiemelt fontosságú, zárható ajtajú, szagelszívós helyiségbe, ahol olyan kellemes hőn várt pillanatokat élhettem át, amelyeket nem szerettem volna a HÉV-en megejteni. Még a könycseppem is kigördült az örömtől.
A másik mai naphoz fűződő teljesítményem, hogy sikerült befejezni vagy inkább úgy mondanám abbahagyni a szakdolgozatot. Gondoltam 97 oldalnál már ideje lenne rövidre fogni a szót mivel az oldalszám kritérium 60-100 közé szól.
Félreértés ne essék, természetesen nem csak a fenti két dolog miatt emlékezetes ez a nap, hanem leginkább azért mert sokan gonodoltak rám ma, amely azért akárhonnan is nézem azt jelenti, hogy fontos vagyok ezeknek az embereknek, és ez nagyon jó érzés! Köszönöm mindenkinek a köszöntést! Szeretlek titeket!
Hozzászólások