Itt a piros! Hol a piros?
Mostanában nem volt kedvem írni semmit, de most hosszú, hosszú kihagyás után a blog talán újraéled!
Múlt hétvégén volt fenn nálunk a nagyobbik testvérem Pesten. Aki ismer annak ez kicsit furcsa lehet, mivel nem volt közismert, hogy van testvérem, pontosabban kettő is! 
Igazából csak nemrégiben vettem fel a kapcsolatot velük, de ez egy másik történet. A történet most nem erről szól.
Mivel messzi vidékről utazott fel hozzánk, gondoltam elviszem A Nagyvárosba nézelődni, világot látni. Így kerültünk egy túristák által meglehetősen felkapott helyre, ahonnan többekközt szép kilátás is nyílik a városra.
Ahogy a mindenféle nyelven beszélő etnikumok közt sétáltunk, furcsa akcentus ütötte meg a fülemet és egy kisebbfajta tömörülést vettünk észre a hang irányában. Kíváncsi ember ilyenkor közelebb megy, mi sem tettünk másképpen. A hang forrássa ránézésre “helyi” volt és egy rögtönzött kis pódiumon “itt a piros, hol a pirost” játszott. Azon most ne akadjunk fel, hogy legjobb tudomásom szerint ez illegális tevékenység és mint olyan, szigorúan büntetendő! Nos hősünk külföldi szókincse volt ami megütötte a fülönket, ami két három szónál nem nagyon volt több és az is kimerült a “dissz izz dissz, dissz, disssz, disszizzz, nó fottóóó, pléjj” szavakban.
Mivel ilyet utoljára akkor láttam utcán élőben amikor még Kossuth volt a papír 100 forintoson, meglepődve láttuk, hogy szinte másodpercek alatt cserélnek gazdát az 50 eurósok (~14k HUF), tízezresek és a 200 dollárok (~37k HUF). Kicsit sántított, hogy emlékeim szerint a 100 dolláros címletet ritkán használják, de hát ne akadjunk fel ilyen apróságokon. A megdöbbenést a nagy pénzek és az időnként átlátszónak tűnő játékmenet okozta. Több alkalommal is úgy tűnt, hogy a játékvezető szándékosan láttatja, hogy hol a piros. Persze mint bámészkodó túristát engem is próbált beszervezni, de én nem hagytam magam! Idővel otthagytuk a tömörülést és más látványosságok után néztünk. Ezen elhatározásunknak köszönhetően láthattunk még saját levében fetrengő hajléktalant, 700 forintos üveges Borsodit és BKV-n tülekedő tömeget. Testvéremnek egy életre elment a kedve a fővárostól, amit persze megértek.
Pár nappal később eszembejutott az utcai szerencsejátékos miközben a látottakról meséltem valakinek és hirtelen ráeszméltem. Akik az 50 eurósokat és 100 dollárosokat dobták be, beavatott segítők voltak és színjáték volt az egész! A könnyen befolyásolható túrista ezt a tényt úgysem veszi észre, csak azt, hogy látszólag milyen könnyen lehet nagy pénzeket nyerni és szépen be is szívják amikor bepakolják a tízeseket, majd hírtelen profivá válik a játékvezető és máris bukták a pénzt! Amikor pedig az ott tébláboló áltúristák beszórják az 50 eurósókat meg a 100 dollárosokat, akkor azokat meg rögtön visszanyerik. Mivel bámulatosan gyors kézmozdulatokkal cserélnek gazdát a bankjegyek, a figyelmetlen embert könnyen átverik. Nem titok, élveztem a felismerést, és büszke voltam magamra, hogy nem dőltem be nekik. De a felismerés így is csak pár nap múlva jött! 
Hihetetlen, hogy milyen csürhe emberek léteznek. Sőt, még hihetetlenebb, hogy az emberek nagy részéből még az egészséges szkepticizmus is hiányzik, és amíg ezzel nem rendelkeznek, mindig lesz valaki aki ezeket az embereket kihasználja! Hihetetlen!
Hozzászólások