Te figy, a hullámvasúton muszáj sikítani?
Nem muszáj, de fogsz, mégpedig önkéntelenül!
Vasárnap a Vidámparkban voltunk barátnőmmel. Megjegyzem, amióta eszemet tudom sosem voltam Vidámparkban és egyébként sem tartozom azon emberek közé akik élvezik ha az adrenalin elárasztja a testüket, plusz tériszonyom is van 
Vasárnap nagyon bátran ébredtem, én pedig felülök mindenre, és nagyon jó lesz. Persze könnyen voltam bátor, könnyen jelentettem ki ilyet, mivel gőzöm se volt mire számítsak
Gyalog érkeztünk a Kacsóh Pongrácz út felől és még a kerítésen kívül voltunk amikor már hallani lehetett a sikolyokat. Ekkor fogalmazódott meg bennem az a kérdés, amit fel is tettem barátnőmnek, hogy te figy muszáj lesz sikítani? Ahogy közeledtünk a bejárat fele az erősödő sikolyoktól kicsit megriadtunk és átgondoltuk, hogy biztos ezt akarjuk-e? De a bátorságom kitarott és tovább haladtunk a bejárat fele.
Úgy voltunk vele, ha már karszalagos belépés van és nem túl olcsó a belépő, akkor is felszállunk mindenre! — nem ittunk, nem szívtunk be, de bátrak voltunk
Első utunk a szellemvasút volt, ami nekem tökre tetszett, bár a frászt leginkább az hozta ránk, hogy a kisvasút volt ahol 10 centiméteren belül váltott 20km/h sebességgel irányt, ami elég gyors, pláne sötétben. Vigyorogva jöttünk ki és eldöntöttük a következő a hullámvasút lesz, méghozzá a legnagyobb!!
Ismétlem magam. Nem kérek adrenalin bombát! Tériszony van, széles vigyor van, Go! Hogy milyen jól tettük, hogy arra száltunk fel elsőre, életünkben első alkalommal, azt a következő formában szemléltetném.
Forgatókönyv formában
- 13:00 – beszállunk, szorító pánt lezár, kissé lazán tart ugyan, de have no fear
- 13:01 – elindulunk, szép lassan felcsörlőznek olyan 10 emelet magasságba (tériszony rulz). ekkor fordult meg a fejemben, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet volt…
- 13:02 – felértünk a tetőre, szépen lelassítunk, van időd megnézni, hogy merre fogsz menni. Én ebben a pillanatban döntöttem úgy, hogy kicsit még szorosabbra nyomon a biztonsági pántot, kiköpöm a rágóm (10 emelet magasról), nehogy a torkomon akadjon és épp mondani akartam barátnőmnek, hogy kapaszkodjon, amikor elindultunk……
- 13:03 – SIKOLY mindenhonnan!!!!!!
- 13:03:30 – Igen én is sikítok!!!
- 13:03:50 – Jön a loop! Látni nem látok mert a szemem már induláskor becsuktam. A centrifugális erő leszorít a francba.
- 13:04 – Jobbra, balra, fel, le… Hallom ahogy barátnőm visít és röhög egyszerre, én inkább csak olyan hangot adtam ki, mint a szarvasbikák párzási éneke plusz Pavarotti 4 feles Unikum és 1 korsó sör után.
- 13:05 – Még mindig nincs vége! A majrévasba annyira kapaszkodtam, hogy “leszorítottam” róla némi festéket, amit később alig bírtam lepucolni magamról.
- 13:06 – Olyan 6-8 másodperccel indulás után megérkeztünk kb akkora fékezéssel, mintha harminccal padkát fognál biciklivel.
- 13:07 – Remegő lábbal és gyomorral, könnyes szemekkel hangosan nevetve kiszálltunk a szerelvényből – bár a mai napig se tudom min nevettünk, gondolom azon, hogy vége van – és megcéloztuk az élményfotó pultot.
Megláttam, hogy néztünk ki… nem nem kértem a fotót, amit így utólag már bántam, de akkor örültem, hogy a saját lábamon állok. A vicces az egészben az volt, hogy első utunk a elvrázsolt kastély után a favázas hullámvasútra vitt fel. Bátorság rulz!
Felültünk az összes hullámvasútra, kivéve a 5 éveseknek való hernyóra. Mostantól kicsit jobban tisztelem a magasabb G erőknek kitett embereket. Hogy mekkora erő ért minket azt az alábbi képpel szemléltetném. Ez a szemüvegtokom, amely merev fémlemezből van és mélyen az övtáskámban volt.
Igen horpadás van rajta, meg kicsit eldeformálódott. Gondolom akkor keletkezett amikor az egyik balosba oldalt távoztam volna a szerelvényből. A szemüveg szerencsére megúszta.
Összességében olyan 5 órát voltunk ott, ezalatt kevés kivétellel mindent kipróbáltunk. Jöjjön egy kis összegzés.
A legdurvább (alias: soha többet)
Ez lenne a looping star, vagyis a legnagyobb, leggyorsabb, legdurvább hullámvasút. Teljes menetidő kb 15 másodperc. Tuti beszarás.
A legveszélyesebb (alias: ööö ez most komoly?)
Ez a fakeretes hullámvasút, amely 80 éve üzemel és tényleg fából van. Azért ez volt a legveszélyesebb, mert a kocsikban, nincs se biztonsági öv, se leszorító, semmi, csak egy kutyalánc amit felakasztas egy szögre belépés után, és szemben egy barátságtalan majrévas, amibe kapaszkodhatsz, semmi más. Volt olyan “dobbantó” ahol éreztem, ahogy a 90 kilóm elemelkedik a padtól. Barátnőm jelezte is, hogy kicsit beszart az alig 50 kilójával amikor elkezdett emelkedni. Ellenben tetszett, tényleg egy élmény volt, csak kicsit tele ment a gatya.
A legélvezetesebb
A vadvizi utazást élveztem a legjobban. Ez egy hullámvasút, amilyen a filmekben is van. Felvontatnak magasba egy csónakba, majd egy vízesés forma csúszdán bedurrantanak a vízbe! A jelige az volt, hogy a legnehezebb ül legelőre, azaz én, első sorba!!! Néztük, hogy voltak akik alig lettek vizesek, és voltak akik szarrá ázva száltak ki a végén. Mi az utóbbiak közé tartoztunk. Hogy mennyire élveztük? Van róla fotó
FIXME: a fotó jön, csak melóhelyen nem találtam még egy rendes scannert. Még jó hogy ez egy informatikai cég.
A legtöbbet kipróbált
A dodgem minden mennyiségben. A legjobb best of a lézer dodgem volt. Van zöld autó meg piros autó, ez két csapatot szimbolizál. Villany lekapcsolás után a fenn lévő rácson felvillan zöld és piros fény. Zöld fény pontot ér, pirossal vesztesz. A lényeg, hogy elsőként menj át a zöld fényen. Nagyon zsír volt!
Ami a legjobban tetszett
Szellem-Vasút, Vihar-Vasút, Elvarázsolt kastély. Jól van na, nekem ez kimaradt a gyerekkoromból! 25 éves fejjel is buli volt.
Amire nem szálltunk fel (alias: no way!)
A Titanic. A lila fejre állítós és lelket, szart kirázós. Utóbbit nézni is rossz volt, hallottunk olyan “igazi” halálsikolyt róla, ráadásul férfitől! Illetve kihagytuk a torony körhintát és a kilövős tornyot. Mivel utóbbi az óriáskeréknél is magasabbra lövi ki az embert, majd szabadesésből az alján megfog.
A legbefosósabb, de nyugis
Óriáskerék. Jelzem lentről nézve nem is olyan magas. Ellenben fentről lenézve telemegy a gatya. Pláne, hogy az enyhe szellőtől himbálózott a kis fülke. Én erőteljesen a fagyimra koncentráltam és igyekeztem a távoli helyeket nézni.
Összességében nagyon bejött, de valahogy a hullámvasutazásból egy időre elegem lett.
Hozzászólások