Mizu van velem?
Lecsesztetek, hogy rég írtam ide. Tényleg rég. Pedig az utolsó érdemi írásom óta történtek dolgok amiről beszámolhatok. Előre is bocsi, ha kicsit kicsapongó leszek a témát illetőleg
Azt a helyzet, hogy lassan elfelejtem hogy kell összefüggő szöveget fogalmazni, mindent elsőre pontokba szedve akarok leírni, dokumentáció formában. Hozzászoktam, hogy olyan formában írjak, hogy ha vissza kell keresni valamilyen infót azt gyorsan megtaláljuk. Azt már meg se említem, hogy mennyire furcsa érzés íróeszközzel írni. Elszoktam tőle, ez is a billentyűzet átka. Már majdnem olyan ronda az írásom, mint egy orvosé
Hiába no, szakmai ártalom, de azért igyekszem odafigyelni rá!
A munkám élvezem. Eleinte furcsa volt, bár élveztem, hogy szinte csak olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, amivel soha azelőtt, amiről még hallani se biztos, hogy hallottam. Mostanság már inkább az van, hogy ha valamit meg kell oldani, arra már van valami jó kis megoldásom, amit be lehet vetni, illetve már tudom, hogy hova kell “nyúlni”, ha valamit meg kell csinálni. Ez jó, mert kicsivel több idő jut lazításra. Ez viszont könnyen a fejlődés gátja lehet, mert ha nincs “muszály”, akkor könnyebben lustálkodik az ember
Sebaj, lazítani márpedig kell!
Tudjátok mi a furcsa? A pénz. Egy infós azért ha jól végzi dolgát, akkor elég jól kereshet. Gyerek koromtól kezdve egészen addig míg kenyérkereső nem lettem, nem voltunk annyira eleresztve sosem. Most se vagyunk. Megtanultam beosztani a pénzem és tartalékolni. Igaz ez időnként már átment szarrágásba, de most már ezt a tulajdonságom kezdem elhagyni
Amire ki akarok lyukadni az az, hogy hiába van pénze az embernek, ha egyszerűen elvből nem adna ki X pénzt valamire, hiába engedhetné meg magának. Legalábbis én sokszor így vagyok dolgokkal. Például nem ebédelek napi 800Ft-ból, mert az szerintem sok, akkor is, ha becsúszik néha egy-egy alkalom. Ugyan ez csak egy példa a sok közül, de azért elgondolkoztat az amit itt szoktam látni Pesten. Van aki napi 2000Ft-ból ebédel és a felét simán kidobja mert nem bírja megenni. Most szombaton a Duna Plázában ettünk egy Gyros tálat fejenként olyan 1100Ft-os fejáron, ami eléggé sok, de adtak is érte anyagot rendesen. Még másnap is azt emésztettem, de eszembe se jutott volna kidobni a maradékot! Éhező emberek nyomorognak az aluljáróban, erre van aki ~1000 forintnyi kaját dob a kukába! Hihetetlen! És mi a kedvencem? Például a fröccsöntött gumipapucs 8000 forintért. És ami a legdurvább? Megveszik!!! Tudom, biztos van benne 3g arany és azért kerül ennyibe. Vagy például étterem kínálatában láttam egytál ételek között Székely-káposztát 2800 Ft áron. Azért az ütős, biztos marhából, meg emu húsból van??? Hihetetlen, hogy mire adnak ki pénzt az emberek. Furcsán hangozhat, de talán már értitek, mire gondoltam azzal, hogy hiába engedhetném meg magamnak ha egyszerűen X pénzt nem ér meg az adott dolog. Kakaós csiga 230Ft-ért, az milyen lehet?
Egy luxust merek megengedni magamnak, viszonylag gondolkodás nélkül, az pedig a Perity Cukrászda a Nyugatinál Olyan sütiket csinálnak ott, hogy beszarás, ínycsíklandozó, finom vááá!
Kiváncsian várom a véleményeket, észrevételeket
Hozzászólások