Balage hétköznapjai

Idén 10 éve, hogy van számítógépem. Körülbelül ennyi ideje is foglalkozom informatikával. Azért ez már valami.

Szerk: Van aki jobban emlékszik rá és szerinte 1998 februárában kaptam a 386-ost. A manóba, akkor még csak 9 év! Ah pedig olyan szép szám lett volna.

Ha így most visszatekintek, az első találkozásom a számítógépekkel még általános iskolában történt, ahol egy hercules monitoros valamilyen ősvason magyarázták, hogy mi az a “könyvtár” és a “fájl”. Kicsivel később, szintén még általános iskolában a könyvtárnak sikerült beszerezni egy Commodore 64-et valahonnan, amin órák után megtanultuk, hogyan kell a load paranccsal elindítani a Super Mariót

Ezután hosszabb kihagyás történt egészen 1997-ig, amikor is megkaptam életem első számítógépét egy 386DX-et, amelyben volt 4db 1MB-os és 4db 250kbyte-os 8bites memória modul, amelyet idővel 8MB-ra bővítettünk súlyos pénzekért! Sajna a 250k-s memóriamodulok már nincsenek meg! A gép turbó módban elment 40Mhz-en. Emlékszem a Doom2 is elment rajta ha lekicsinyítettem a képernyőt a felére Szoftver ügyileg Dos 6.22 és Win 3.11 volt rajta. Emlékszem elkezdtem a Win könyvtárban lévő exe fájlokat külön könyvtárba csoportosítani, mert az jó. Aztán csak lestem, hogy ha win.exe futtatása után nem talált pár dll-t. Akkoriban szerettem meg a settlers-t, amely csoda módban elment 1024×768-ban is kb. 40Hz-en az akkori VGA monitoron! Ah mennyire fájt a szemem 1-2 óra után!

A második gépemet 1998 végén már én állíttattam össze pár hónap PC-Zed és PCGURU olvasás után. Ebbe egy L2 cache nélküli Celeron 300Mhz volt, 4MB-os, AGP-s S3 Virge GX/2 videókártyával, 64MB SDRAM, SVGA monitor (!) és egy 2,5GB-os merevlemezzel, amelyre csak akkor jöttem rá, hogy nem 2,1-es, amikor átkonvertáltam FAT32-re és felbukkant 400MB formázatlan terület Emlékszem, hogy az eladó elsápadt amikor mondtuk neki, hogy bizony 64MB memóriát kérünk bele. Elmondása szerint ő a fél kezét odaadta volna akkoriban 64MB memóriáért Szoftver tekintetében a frissen megjelent Win98 került rá, valamint a 3-as verzióval beköszöntött a Need for Speed korszak de még 3D gyorsító nélkül! Emlékszem, hogy 99-ben, karácsonyi ajándékként vettem bele egy Voodoo 3 3000-es videokártyát… micsoda előrelépés volt! Életemben először 3D-s játékkal játszhattam! Élmény volt! Ez a gép talán 2001-ig szolgált, aztán eladtam.

A 300Mhz után egy hatalmas előrelépés történt. Életem harmadik gépe még mindig megvan Celeron-S 1200Mhz, 256MB RAM, 10GB HDD, Abit VH6-T alaplap, Sound Blaster 64 hangkártya (azóta eladva). A monitort és a voodoo kártyát megörökölte. Videokártyát négyszerszer is cseréltem benne. Merevlemezt és memóriát is kb. ennyiszer.

• 1. Voodoo 3 3000 – 16MB RAM, 16bites színmélység max!
• 2. Asus V7100SE Geforce2 MX400-ra, 32MB RAM, T&L (!), amely igazából már akkor (2003-ban) is pénzkidobásnak számított, sokat szenvedtem vele, ezért is döntöttem amellett, hogy a következő ATI lesz
• 3. Sapphire Radeon 9000 Pro, 64MB RAM… minden idők kedvenc kártyája. Alig akartam eladni, de sajna eljárt az idő felette.

A gép kiszolgálta magát, most szüleimnél teljesít szolgálatot valamilyen noname Geforce 4 MX440 társában, amelyre kézzel szerkesztettem fel egy régi Celeron hűtőjét, mivel azt nem kaptam hozzá. A szoftver kicsit megváltozott… jelenleg Ubuntu 7.10 megy rajta!

Ahogy látszik, életemben beköszöntött a Linux korszak! Elegem lett a Windowsos világból. A sok, nem egyszer érthetetlen okból eredő szopásból, amely a használat során felmerült.
Ekkor már egy használt alkatrészekből összerakott, talán elavult, de időtállóbb konfigurációt nyúztam. Ez lett életem 4. gépe. Ebbe végre “igazi” processzor volt egy AMD 2500+ személyében egy Abit NF7-S 2.0 alaplapban, 1GB memóriával. Amíg el nem adtam, ebben működött a Radeon videókártya, majd egy kicsit elhamarkodott döntést követően 2006 telén egy Club3D Geforce 6600GT-re váltottam. Ezt a gépet szerintem nem kell bemutatnom.

Ebben az időben még dual bootos volt a rendszer, azaz ha játszani akartam, vagy valami olyan problémába ütköztem, amit nem tudtam megoldani Linux alatt, akkor Windowst használtam. Ekkortájt próbáltam ki a Debian, Suse, RedHat (később Fedora) rendszereket, majd az egyik kolléga unszolására a Gentoo-t. Thx Hawk!

Az igazi áttörés akkor következett be amikor is radikális lépésre szántam el magam. Töröltem a Windowst véglegesen, és rákényszerítettem magam, hogy mindent Linux alatt oldjak meg! Ekkor már csak Gentoot használtam. A rendszer újratelepítés nélkül egészen az gép eladása pillanatáig működött. A gép már kezdett lassú lenni az igényeimhez + kísértésbe estem a notebookok iránt. Hmm… hordozhatóság, két mag, sok ram, időtállóság, Gentoo… ezek lebegtek a szemeim előtt! A vágyat tett követte. A gépet nagy szívfájdalmak közepette eladtam. Tényleg nagyon jó vas volt, egy nem is olcsó, szép Thermaltake házban… hiába … vége, helyet kell adni az új fiúnak

Present day. Nem emlékszem mikor vettem pontosan, de most életem 5. gépét nyúzom, amely egy Asus A6M szériás notebook. Windowst sose látott. Kezdetektől ugyanaz a Gentoo van rajta. Nem kevés meló volt vele mire minden alkatrészt sikerült rendsen életre lehelni Linux alatt. Hiába, a gyártók nem készítenek drivert hozzá, meg kell várni míg valaki megírja hozzá (vagy írunk sajátot, amely nálam nem járható út). A legutóbb beüzemelt alkatrész rajta a webkamera, ez kb 5 napja megy és végre skype alatt is

Itt tartok most 10 év PC, 6-7 év MS vacak és 3 év Linux használat után és azon tűnődöm, hogy itt lenne az idő, hogy végre egy olyan rendszert használjak, amelyik just works. Hiába.. nagyon megszerettem a linuxot…. tudja valaki, hogy megy-e a dualboot MacOSX és a Gentoo?

személyes

Miért gondolják az emberek -még a vasúti dolgozók közül is néhányan- hogy a sínek között szemetes van? Például rengetegen laza eleganciával bepöckölik a cigi csikket a sínek közé amikor 2 lépésre van tőlük a szemetes. Sosem fogom megérteni!

Ha már vasútról van szó akkor eszembe jut még egy jelenség. Ez pedig a vonaton sörözés! Még nem jöttem rá arra, hogy miért jó a vonatra felülni úgy, hogy rögtön nyitja az ember a dobozos sört? Igazából az egy szem szörnyű dolog benne, hogy van aki erre képes a reggeli vonaton is. Milyen már ebéd előtt alkoholt inni? Jó persze, biztos csak szomjasak. De miért pont sör? Vagy ennek hátterében is ugyanaz a jelenség van, mint ami azok a “pláza cicák” esetében zajlik le, akik meg 3 decis, bubimentes ásványvízzel szaladgálnak mindenhova?

A sörhöz egy apró kiegészítés. Létezik az a fajta embertípus is, amely a sör előtt betol egy fél deci főzőrumot, vagy kommersz konyakot. Nah az ilyen típusú embereknek van egy plusz tulajdonságuk is, mégpedig -ahogy a klasszikus szállóige is mondja- “már a liftben érzni, hogy jönnek”

akkor gondolkozzunk, tömegközlekedés

Ma este esett a hó. A peronon kb. 10cm-es hóréteg feszült. Szerencsére a vonatom időben érkezett és pont úgy állt meg, hogy ajtó elé kerültem így én voltam az első felszálló. Szépen jónevelt gyerekként mielőtt felszálltam volna a vonatra a vonat lépcsőjén lerugdostam a cipőmről az x mennyiségű havat, nehogy összedzsuvázzam az új vonatot. Erre a paraszt tömeg elkezd nyomni hátulról mert ők is biztos a lépcső szélére pályáznak. Épphogycsak nem estem pofára. Erre mit látok? A lelkes tömeg felszáll a nyomomban és a vonaton, ismétlem a VONATON elkezdi leverni a havat a cipőjéről. Biztos akkor én csináltam rosszul és az emberek alapból olyanok, hogy a nagyszoba közepén rázzák le a havat a  cipőjükről, nem a lábtörlőben. Ok elismerem én is vagyok úgy, hogy bemegyek cipővel a lakásba mert benn felejtettem valamit, de az is biztos, hogy nem olyan cipőben teszem ezt amely peremig havas. Csürhe banda!

akkor gondolkozzunk, tömegközlekedés

20 év múlva az alábbi elképzelt párbeszéd játszódhat le egy nagyszülő és unoka közt. De lehet, hogy 20 év se kell ehhez.

-Nagypapa! Neked mi a kedvenc ételed? 

-Fiam, egy jófajta vörösboros marhapörköltnek biztos nem tudnék ellenállni!

-Azt nem ismerem nagypapa. Az E- mennyi? 

Hogy ezt miért írtam le? Szörnyű, hogy az emberek mennyi szart képesek elfogyasztani! Még jó hogy az ismerőseim azért odafigyelnek arra mit esznek meg. Nem arról beszélek, hogy hízlal valami, hanem arról, hogy mennyi köze lehet például egy halvány rózsaszín málnaszörpnek a málnához? Vagy körülbelül hányféle E betűs szar lehet egy “gyorséttermes” hambiban, vagy egy rúd disznó párizsiban?

akkor gondolkozzunk

Piszkosul zavart eddig, hogy ez a wordpress téma ilyen keskeny, így a pár soros postok is elfoglaltak vagy fél oldalt. Nem volt annyira szépen olvasható. A minap ráértem 10 percre és gyorsan legyártottam a kemény 100 pixellel szélesebb képeket és átírtam a css-t. Így kicsit szellősebb lett az oldal.

gépház blog